-->

Bocs a hosszu kihagyasert, de folyton uton voltam - mondjuk most is. Eleg idegorlo dolog Colomboban setalgatni, ugyhogy beultem a Mission to Seafearers nevu helyre, ahol foleg szabadsagolt tengereszek iszogatnak. Nehany perce megkerdeztek tolem, hogy 'seaman' vagyok-e. Udito valtozatossag a „where are you from”-ok es „where are you going”-ok utan.

Karacsony utan reszt vettem egy 'theather of the oppressed' workshopon, amit Matteo, egy olasz ficko, es Grace, egy ir lany tartott - mindkettojukkel talalkoztam korabban Kuala Lumpurban, a nemzetkozi SCI meetingen. Aki meg nem hallott rola: a theather of the oppressed egy alternativ szinhaz forma, amit Augusto Boal talalt ki. Mi foleg ennek a 'forum theather' nevu valfajaval foglalkoztunk, ahol a szineszek letrehoznak egy jelenetet az elnyomasrol, amit a kozonseg barmikor megallithat, hogy helyettesitsen egy szineszt, es megprobalja feloldani az elnyomast. Tok erdekes volt, es szorakoztato. A tasasag olyan sokszinu volt, mint ha meg lett volna tervezve. 16-70 evesig, szingalezek es tamilok, buddhistak, hinduk, muszlimok, keresztenyek vegyesen (meg egy meleg srac is volt). A workshopnak koszonhetoen lassan az osszes sri lankai nagyvarosban van ismerosom.

Grace-el es Matteoval osszebaratkoztam, es hozzajuk csapodtam, hogy ne kelljen egyedul utazgatnom. Matteo jelenlete kulonosen hasznosan jott: eleg nagydarab, szoros ficko, es ha a kozeleben maradtam, lenyegesen kevesebb 'hello madam where are you going' szolitott meg. Eloszor azt terveztuk, hogy Adam's Peaken szilveszterezunk (egy zarandokhegy, 5500 lepcsofokot kell megmaszni, kb 7 km-es ut) de aztan tul punnyadtnak bizonyultunk.

Helyette elmentunk Anuradhapuraba, Sri Lanka elso forvarosaba, amit Kr.e. 377-ben alapitottak, úgy 900 korul feledesbe merult, majd a 19. szazadban ujrafelfedeztek. Ma buddhista zarandokhely, leginkabb a Sri Mahayana Bodinak koszonhetoen, ami egy hajtvanya annak a fanak, ami alatt Buddha megvilagosodott (az egyik legoregebb elo fa). A szilvesztert tokreszeg enekelgeto sri lankai ferfitarsasaggal toltottuk. Mindannyiunknak el kellett enekelnie egy dalt – en stilszeruen a 'feljott a nap szepen ragyog. most is a kocsmaban vagyok' kezdetu notat enekeltem el ertetlen fuleknek.

Masnap biciklit bereltunk Grace-el, Matteo a seta mellett dontott. Erto modon kivalasztottam a legszarabb biciklit, es fel ora mulva mar alig tudtam raulni a fenekemre – ennek ellenere az volt talan az eddigi legjobb napom. A varos tele van hatalmas kiterjedesu kolostorromokkal. Lattunk egy ketezer eves komedencet az uton, amiben meztelen gyerekek pancsoltak. A 20 dollaros jegy kifizteset ugyesen kihagytuk – egyreszt hatulrol kozelitettuk meg a helyet, masreszt biciklivel eleg konnyu menekulni. Mi a harom nagy kolostorkomplexumnak csak egy toredeket jartuk be, de az is hihetetlen elmeny volt. Teljes falak sehol nincsenek, es benott mindent a dzsungel, bar a fu eleg rovid, mert mindenhol gazdatlannak tuno tehenek legelesznek. Hazafele eltevedtunk, es ez volt e legjobb dolog, amit tehettunk. Betevedtunk egy faluba, ahol fiuk furodtek patakban, nok mostak a ruhat, a gyerekek pedig vidaman helloztak. Nehez igazan atadni, de hihetetlen hangulata volt az egesz napnak, annak ellenere, hogy a vegere mezitlap bicikliztem (szetazott a cipom), alig tudtam markolni a kormanyt a sebes kezemmel (a cipo szetaztatos incidens mellektermeke), es egyikunk se tudott jajjgatas nelkul leulni egy szekre (cserelgettuk a szar biciklit).

Folyt. kov.