2013. január 10., csütörtök

-->
Bocs a hosszu kihagyasert, de folyton uton voltam - mondjuk most is. Eleg idegorlo dolog Colomboban setalgatni, ugyhogy beultem a Mission to Seafearers nevu helyre, ahol foleg szabadsagolt tengereszek iszogatnak. Nehany perce megkerdeztek tolem, hogy 'seaman' vagyok-e. Udito valtozatossag a „where are you from”-ok es „where are you going”-ok utan.
Karacsony utan reszt vettem egy 'theather of the oppressed' workshopon, amit Matteo, egy olasz ficko, es Grace, egy ir lany tartott - mindkettojukkel talalkoztam korabban Kuala Lumpurban, a nemzetkozi SCI meetingen. Aki meg nem hallott rola: a theather of the oppressed egy alternativ szinhaz forma, amit Augusto Boal talalt ki. Mi foleg ennek a 'forum theather' nevu valfajaval foglalkoztunk, ahol a szineszek letrehoznak egy jelenetet az elnyomasrol, amit a kozonseg barmikor megallithat, hogy helyettesitsen egy szineszt, es megprobalja feloldani az elnyomast. Tok erdekes volt, es szorakoztato. A tasasag olyan sokszinu volt, mint ha meg lett volna tervezve. 16-70 evesig, szingalezek es tamilok, buddhistak, hinduk, muszlimok, keresztenyek vegyesen (meg egy meleg srac is volt). A workshopnak koszonhetoen lassan az osszes sri lankai nagyvarosban van ismerosom.
Grace-el es Matteoval osszebaratkoztam, es hozzajuk csapodtam, hogy ne kelljen egyedul utazgatnom. Matteo jelenlete kulonosen hasznosan jott: eleg nagydarab, szoros ficko, es ha a kozeleben maradtam, lenyegesen kevesebb 'hello madam where are you going' szolitott meg. Eloszor azt terveztuk, hogy Adam's Peaken szilveszterezunk (egy zarandokhegy, 5500 lepcsofokot kell megmaszni, kb 7 km-es ut) de aztan tul punnyadtnak bizonyultunk.
Helyette elmentunk Anuradhapuraba, Sri Lanka elso forvarosaba, amit Kr.e. 377-ben alapitottak, úgy 900 korul feledesbe merult, majd a 19. szazadban ujrafelfedeztek. Ma buddhista zarandokhely, leginkabb a Sri Mahayana Bodinak koszonhetoen, ami egy hajtvanya annak a fanak, ami alatt Buddha megvilagosodott (az egyik legoregebb elo fa). A szilvesztert tokreszeg enekelgeto sri lankai ferfitarsasaggal toltottuk. Mindannyiunknak el kellett enekelnie egy dalt – en stilszeruen a 'feljott a nap szepen ragyog. most is a kocsmaban vagyok' kezdetu notat enekeltem el ertetlen fuleknek.
Masnap biciklit bereltunk Grace-el, Matteo a seta mellett dontott. Erto modon kivalasztottam a legszarabb biciklit, es fel ora mulva mar alig tudtam raulni a fenekemre – ennek ellenere az volt talan az eddigi legjobb napom. A varos tele van hatalmas kiterjedesu kolostorromokkal. Lattunk egy ketezer eves komedencet az uton, amiben meztelen gyerekek pancsoltak. A 20 dollaros jegy kifizteset ugyesen kihagytuk – egyreszt hatulrol kozelitettuk meg a helyet, masreszt biciklivel eleg konnyu menekulni. Mi a harom nagy kolostorkomplexumnak csak egy toredeket jartuk be, de az is hihetetlen elmeny volt. Teljes falak sehol nincsenek, es benott mindent a dzsungel, bar a fu eleg rovid, mert mindenhol gazdatlannak tuno tehenek legelesznek. Hazafele eltevedtunk, es ez volt e legjobb dolog, amit tehettunk. Betevedtunk egy faluba, ahol fiuk furodtek patakban, nok mostak a ruhat, a gyerekek pedig vidaman helloztak. Nehez igazan atadni, de hihetetlen hangulata volt az egesz napnak, annak ellenere, hogy a vegere mezitlap bicikliztem (szetazott a cipom), alig tudtam markolni a kormanyt a sebes kezemmel (a cipo szetaztatos incidens mellektermeke), es egyikunk se tudott jajjgatas nelkul leulni egy szekre (cserelgettuk a szar biciklit).
Folyt. kov. 

2012. december 26., szerda

-->
Eleg reg irtam, valahogy elment a blogolos kedvem. Meg nem nagyon csinaltam semmit az iskolaban, mert a harom napon ami hatra volt a szunetig mar nem kezdtem el angolt tanitani. Helyette a 19ei eloadasra keszitette kosztumoket, meg a karacsonyfa diszites + diszkeszites is az en reszortom volt. Foleg tanceloadasok voltak amugy: a hagyomanyos Kandyi tancokat adtak elo tok meno kosztumokben. Eleg helyesek voltak a gyerekek, latszott, hogy rohadtul elvezik a nagy szinpadot meg a figyelmet. Ja, mert egy rendes konferencia teremben volt a hepaj, es az indiai High Comissioner is megtisztelt minket jelenletevel (foglmam sincs ez pontosan mit jelent, de nagyon hivatalosan hangzik). Szerintem eleg kinos beszedet mondott (pl abnormalnak nevezte a gyerekeket), de a tobbieknek nem tunt fel. Kozben vegig kameraztak, es masnap meg is nezhettem magamat az orszagos teveben.
Karacsony elott elmentunk shoppingolni Maduval (akivel tok osszebaratkoztam), es vettem magamnak karacsonyra egy szȧrit egyebek mellett. Mindig kedvesen boldog karacsonyt kivannak nekem, es folyton kerdezgetik, hogy kereszteny vagyok-e, es elkonyvelnek rosszlanynak, mikor azt mondom, hogy nem vagyok vallasos. Itt is vannak egyebkent keresztenyek, foleg a tamilok kozott. Ezen kivul meg vannak hinduk (tamilok), muszlimok (oket kulon nepcsoportnak tartjak), es az orszag nagy resze buddhista. Itt a poya, vagyis a telihold unnepnap, es vannak kiemelt jelentosegu poyak, mint pl a nap amikor Buddha megvilagosodott. Sok a szerzetes itt Kandyban, ez az orszag kulturalis, egyuttal vallasi fovarosa (tovabba a vonatuton egy bacsi elmeselte, hogy itt a legzebbek a nok, mert vilagosabb a boruk). A szerzetesek es úgy egyaltalan a buddhizmus a nemzeti kultúra es ontudat talan legfonosabb reszei. Vannak szerzetesek a parlamentben is es eleg gyakran nacionalista, anti-tamil, haboru partiak. Az egyik elnokot, aki targyalni akart a tamilokkal, egy buddhista szerzetes olte meg. A politikai helyzetrol roviden annyit, hogy a mi Orban Viktorunk egy igazi demokrata az itteni elnokhoz, Rajapakse-hoz kepest. Majd ha lesz kedvem irok errol reszletesebben, nem hiszem, hogy egy magyar nyelvu bloggal bajba kerulhetnek :).
Nehany mondatban, hogy ertsetek a helyzetet: a tamil tigrisek nevu terrorszerezet es a hadsereg kozott 2009-ben ert veget a haboru, az utobbi elsopro gyozelmevel. Most csend van, es „beke”, de azert mindenhol rendorok es katonak, kulonosen eszakon es keleten, ahol az orszag tamil nepessegenek nagy resze el. A repteren nem szabadott elmondanom, hogy onkenteskedni jovok, mert a kormany gyanakszik, hogy esetleg emberi jogi aktivista vagyok, es bajt kavarok nekik. A haboru alatt es utan is kerdeses mennyire etikusan jart el a kormany, nagy valoszinusegel kovetettek el haborus bunoket, de ez sosem fog kiderulni, mert senkinek sem erdeke. Szolasszabadsag nincs (konkretan eltunsz, ha csunyat irsz), nepotizmus van. Egyesek szerint Rajapakse elnok 850 rokona van magas allami pozicioban (occsei peldaul miniszterek).
24-en csinaltunk vacsit Maduval. Eljott Lakshman (aki hihetetlen lelkesedessel beszel mindenrol), Anoushka (a szomszedban lakik, Madu haverja), Indika (most jott meg Indiabol, ezentul o fog nekem fozni, itt lakik az SCI-ban). Ezek egyebkent mind ferfinevek. A kedvemert majonezes salatat, toltott tojast, makaronit, es kokuszgolyot ettunk villaval!!! es megittuk melle a bort!!! amit hoztam.
Hogy aterezzetek a dolog jelentoseget, beszelnek egy kicsit a kajarol. Eloszor is itt kezzel eszunk (mint indiaban), ami egyaltalan nem olyan egyszeru, mint ahogy hangzik, kulonosen ha csuszos curryben azo rizsrol van szo, es hat mindig rizsrol van szo. Reggeli ebed vacsora rizsrizsrizsrizs. Neha eszunk kenyeret vacsira, de altalaban ahhoz is van rizs, meg a krumplihoz is. A fozes altalaban úgy nez ki, hogy Madu pillanatok alatt megcsinal mindent, aztan udvariasan megvarja, míg osszevagdosom a rambizott dolgokat. Mindig legalabb haromfele dolog van a rizshez: ez altalaban valami zoldsegcurry, kokusz-sambol, es hagymas paradicsom (esetleg sarga leben uszo krumplicskak). Kokuszt minden nap eszunk így vagy úgy – meg az olaj is kokuszbol van. Van egy asztalra erositett praktikus kis szerkezet, amivel a feltort kokuszt ki lehet kapirgalni.
Minden elkpeszto finom egyebkent, csak edzodnom kell meg, hogy birjam a csipos kajat es hat hianyoznak a megszokott izek, kulonoskepp a zoldfuszerek meg a sajt. A szupermarketben zoldfuszerek konkretan nincsenek, a sajt pedig pofatlanul draga. Vettem azert egyszer, de eleg rossz volt. Hihetetlen zoldseg es gyumolcsvalasztek van amugy, a jo reszerol nem is tudom, hogy micsoda. Vettem is egyszer szimpatikusan kinezo piros bogyocskakat – savanyubb volt, mint a citrom. Bananbol eddig amugy negy fajtat lattam, es minden mango amit eddig ettem masizu volt. Nagy kedvencem a woodapple, amit valamiert egy csomoan nem szeretnek. Nyersen eleg savanyu, de cukorral rohadt jo – foleg juice-kent aruljak. Malajziai kedvencemet, a mangostinet sajnos meg nem lattam.
A karacsonyi vacsora masik nagy csodaja, hogy megittuk a bort amit hoztam, pedig az itteniek soha de soha nem isznak alkoholt. Sri Lankan aki iszik az arakhot iszik azert, hogy leigya magat. Borozgatni sorozgetni nem szokott senki. Ezen kivul vegak es nem dohanyoznak :). Eddig egy embert lattam dohanyozni Sri Lankan, egy szuvenirbolt tulajdonosat, aki kedvesen megengedte hogy kivarjam ott az eso veget. Dragabb is kicsit a cigi mint Magyarorszagon, egy Dunhill 540 rupia, ami kb 940 forint.
Egyebkent 19-e ota szunet van, es csak logatom a labamat. Holnap viszont kezdodik egy theather of the oppressed workshop No More War cimmel, majd meselek rola ha tul leszek rajta. A workshopot egy olasz csavo es egy ir lany tartja – mindkettojukkel talalkoztam Kuala Lumpurban az SCI gyulesen. Grace hamarabb jott, es itt aludt egy ejszakat, mielott elment meditalni. Vele mentem el megnezni a Fog Templomat, ami Kandy legfobb turistalatvanyossaga, es elmeletileg itt orzik Buddha egyik fogat.
Most mar csak az ujevben fogok utazgatni. Meg nem dontottem el, hogy romokat nezzek vagy tengerpartozzak. Aztan az is lehet, hogy elmegyek eszakra, a tamil regioba az SCI-al kozosen, meg meglatom, hogy mi lesz ebbol (ne izgulj mama, minden rendben lesz.)

2012. december 14., péntek

Kuala Lumpurban is tortent meg ez az, peldaul hozzacsapodtam egy francia srachoz turistaskodni, es vegre ettem rendes helyi kajakat. Tovabba most mar fix, hogy KL-ban is leszek harom honapot (koszt+kvartely+zsebpenz), csak elotte meg egy honapot utazni szeretnek. KL-rol mar nem is akarok reszletesebben irni, viszont ime a (kiegeszitett) level amit most kuldtem a mamanak (kepeket majd ha lesz kedvem):
Megerkeztem Kandyba, a vonatut eleg orult volt, kb otszor annyian voltunk, mint ahany ulohely (ez nem koltoi tulzas). Ugy tunik itt ez a normalis, mert amint beerkezett a vonat Colomboba az emberek ketsegbeesetten elkezdtek maszni a vonatra, hogy legyen ulohelyuk. Aztan alltunk meg 10 percet az allomason, es meg szaz ember felszalldogalt. Az ulohelyemet csak annak koszonhettem, hogy nalam volt a ladam. Udvarias modon befogadtam egy nenit, ugyhogy ketten nyomorogtunk rajta. A 6-os villamos semmi ehez kepest, egyszeruen nem lehetett elkerulni, hogy izzadt ferfihasak dorgolozzenek a vallamnak. A legviccesebb egy kislany volt, aki kenyelmesen berendezkedett a vallamon: ott sms-ezgetett, kapaszkodott. Zotyogoseb reszeknel mar mint egy kismajom kapaszkodott a hatamba, mindezt egy szo nelkul, tokeletes termeszetesseggel. Persze mindenki iszonyat bamul folyton, az egyi srac asszem le is fenykepezett a mobiljaval a tomegnyomorban. Colomboban nagyon durva volt, alig mozdultam ki a lakasbol, megis vagy szaz filko megtalalt, hogy where are you going where are you from whats your name. Az egyik 16 eves forma srac elvette a telefonom, felhivta rola magat, es azota folyamatosan hivogat. Az elejen meg elveztem, hogy kulonosebb erofeszites nelkul ismerkedhetek a helyiekkel, de azert neha faraszto, hogy cirkuszi allatnak neznek - egy sri lankai lannyal ezt nem csinalnak meg.
A legdurvabb amugy Colomboban a folyamatos katonai jelenlet. Ahol setaltam, ott minden negyedik ember katona vagy rendor volt, es eletemben eloszor lattam igazi fegyvert - egy katonai epulet elott strazsalt egy geppisztolyos ficko. Eleg nyugtalanito az egesz.
A masodik legdurvabb a kozlekedes. A repteren senki nem volt hajlando elarulni honnan megy a busz, ugyhogy kenytelen voltam tuktukozni. Muszaj volt vegig kapaszkodnom, ahogy a ficsur tuktuksoforom slisszolgatott a buszok kozott. A kozlekedesi hierarchiaban a tuktuk epp csak a gyalogos folott all, ugyhogy esznel kell lennie, hogy ne nyomjak le az utrol. A dudalast neigen hagyjak abba, ugyhogy a felet se ertettem a tuktuksofor csevegesenek. A vegen megkerdezte, hogy legedett vagyok-e a szolgaltatassal, es nem adnek-e neki 2000 rupiat a megbeszelt 1700 helyett, de en kemeny voltam.
Lattam ezen kivul egy verekedest a hotelben, ahol ettem (sri lankaiul lepukkant etkezdet jelent), es felszalltam nehany rossz buszra is a moka kedveert (138as szam stimmelt, csak mas volt ra irva szingalez abc-vel)
A hostjaim amugy helyesek voltak, csak nem nagyon ertek ra foglalkozni velem. Mint kiderult, a no 8 honapos terhes, ugyhogy kicsit betolakodonak ereztem magam.
Na de Kandy! Meg nem sokat lattam belole, csak ezt a kertvarost, ahol az iskola van. Tegnap bekoltoztem a szobamba, es egesz jo, csak sajnos felig nyitott (az ablak folott van egy fixen nyitott fem rolo szeruseg) ezert aztan tele van elolenyekkel. A truttyogo geggoknak elegge orulok, de nincsenek anyian, hogy benyaljak az osszes szunyogot meg muslicat. Azt mondjak, ha radesik egy gekko, az szerencset hoz, bar fugg attol, hogy pontosan melyik testreszedre esik. Az ablakot amugy nem szabad nyitva hagyni, mert bejonnek a majmok es ellopjak a cuccaim, es felaggatjak a fakra. Azt hiszem ez meg nem tortent meg, de ki tudja, mert egyszer mar nyitva hagytam. Csak hidegviz van, marpedig Kandyban ejjelre elegge lehul a levego. At kell szoknom az esti furdozesre, mert reggel 7kor eselytelen.
Az emberek kedvesek, bar az eleg zavaro, hogy sokszor minden rosszerzes nelkul elbeszelgetnek egymassal szingalezul, es nem valtanak at angolra. Van azert egy kedvenc fickom, aki ugy nez ki mint Majer Tibor sotetboruen es hippisen, es hosszasan ecsetelte mennyire maskent esznek az europai es a sri lankai macskak. Ma volt az elso napom a suliban. Na a gyerekek nagyon helyesek, ok tenyleg nagyon orulnek nekem, es egesz sokan tudnak egy kicsit angolul. Az egyik tanar pedig megigerte, hogy tanit majd szingalezul. A neveket nagyon nem tudom megjegyezni, mert tok idegenul hangzanak, de hat ez meg csak az elso napom volt. Keszulnek egyebkent valami nagy eves eloadasra, aminek megneztem a probajat (tancolnak), aztan ezust glitteres anyagcsikot ragasztgattam egy kek kezslabasra (jelmez). Tovabba az en feladatom lesz majd a karacsonyfa diszites.
A kaja eleg jo, egy Madu nevu lany csinalja, aki gondolom ki lett nevezve a pesztramnak. O jott ki elem a vonathoz, es o kisert el ma egy filmklubba, ami egy tok erdekes intezmenyben volt (International Centrum for Ethnic Studies). Amugy a szobamban dohanyozhatok - most is ezt teszem. Eleg jol erzem magam, jo lesz ez a harom honap :).