Bocs
a hosszu kihagyasert, de folyton uton voltam - mondjuk most is. Eleg
idegorlo dolog Colomboban setalgatni, ugyhogy beultem a Mission to
Seafearers nevu helyre, ahol foleg szabadsagolt tengereszek
iszogatnak. Nehany perce megkerdeztek tolem, hogy 'seaman' vagyok-e.
Udito valtozatossag a „where are you from”-ok es „where are you
going”-ok utan.
Karacsony
utan reszt vettem egy 'theather of the oppressed' workshopon, amit
Matteo, egy olasz ficko, es Grace, egy ir lany tartott -
mindkettojukkel talalkoztam korabban Kuala Lumpurban, a nemzetkozi
SCI meetingen. Aki meg nem hallott rola: a theather of the oppressed
egy alternativ szinhaz forma, amit Augusto Boal talalt ki. Mi foleg
ennek a 'forum theather' nevu valfajaval foglalkoztunk, ahol a
szineszek letrehoznak egy jelenetet az elnyomasrol, amit a kozonseg
barmikor megallithat, hogy helyettesitsen egy szineszt, es
megprobalja feloldani az elnyomast. Tok erdekes volt, es
szorakoztato. A tasasag olyan sokszinu volt, mint ha meg lett volna
tervezve. 16-70 evesig, szingalezek es tamilok, buddhistak, hinduk,
muszlimok, keresztenyek vegyesen (meg egy meleg srac is volt). A
workshopnak koszonhetoen lassan az osszes sri lankai nagyvarosban van
ismerosom.
Grace-el
es Matteoval osszebaratkoztam, es hozzajuk csapodtam, hogy ne kelljen
egyedul utazgatnom. Matteo jelenlete kulonosen hasznosan jott: eleg
nagydarab, szoros ficko, es ha a kozeleben maradtam, lenyegesen
kevesebb 'hello madam where are you going' szolitott meg. Eloszor azt
terveztuk, hogy Adam's Peaken szilveszterezunk (egy zarandokhegy,
5500 lepcsofokot kell megmaszni, kb 7 km-es ut) de aztan tul
punnyadtnak bizonyultunk.
Helyette
elmentunk Anuradhapuraba, Sri Lanka elso forvarosaba, amit Kr.e.
377-ben alapitottak, úgy 900 korul feledesbe merult, majd a
19. szazadban ujrafelfedeztek. Ma buddhista zarandokhely, leginkabb a
Sri Mahayana Bodinak koszonhetoen, ami egy hajtvanya annak a fanak,
ami alatt Buddha megvilagosodott (az egyik legoregebb elo fa). A
szilvesztert tokreszeg enekelgeto sri lankai ferfitarsasaggal
toltottuk. Mindannyiunknak el kellett enekelnie egy dalt – en
stilszeruen a 'feljott a nap szepen ragyog. most is a kocsmaban
vagyok' kezdetu notat enekeltem el ertetlen fuleknek.
Masnap
biciklit bereltunk Grace-el, Matteo a seta mellett dontott. Erto
modon kivalasztottam a legszarabb biciklit, es fel ora mulva mar alig
tudtam raulni a fenekemre – ennek ellenere az volt talan az eddigi
legjobb napom. A varos tele van hatalmas kiterjedesu
kolostorromokkal. Lattunk egy ketezer eves komedencet az uton, amiben
meztelen gyerekek pancsoltak. A 20 dollaros jegy kifizteset ugyesen
kihagytuk – egyreszt hatulrol kozelitettuk meg a helyet, masreszt
biciklivel eleg konnyu menekulni. Mi a harom nagy
kolostorkomplexumnak csak egy toredeket jartuk be, de az is
hihetetlen elmeny volt. Teljes falak sehol nincsenek, es benott
mindent a dzsungel, bar a fu eleg rovid, mert mindenhol gazdatlannak
tuno tehenek legelesznek. Hazafele eltevedtunk, es ez volt e legjobb
dolog, amit tehettunk. Betevedtunk egy faluba, ahol fiuk furodtek
patakban, nok mostak a ruhat, a gyerekek pedig vidaman helloztak.
Nehez igazan atadni, de hihetetlen hangulata volt az egesz napnak,
annak ellenere, hogy a vegere mezitlap bicikliztem (szetazott a
cipom), alig tudtam markolni a kormanyt a sebes kezemmel (a cipo
szetaztatos incidens mellektermeke), es egyikunk se tudott jajjgatas
nelkul leulni egy szekre (cserelgettuk a szar biciklit).
Folyt. kov.